A Kölcseytől búcsúzókhoz először Pataki Enikő, a patinás tanintézmény igazgatónője szólt. „A kíváncsiság, a várakozás ott a szívetekben, vezessen ez mindig előre, túllendítve minden akadályon. Ki tudja, merre visz az út. Talán még csak most körvonalazódik a cél, de a legfontosabb az, hogy minden lépés legyen számotokra élvezett, és akkor lehettek elégedettek. Mert a célhoz vezető út legalább olyan fontos, mint a cél maga” – hangzott el az intézményvezető beszédében. Pataki Enikő arra intette a búcsúzókat, életükben ne a pillanatnyi boldogságra törekedjenek, hanem arra az elégedettségre, amelyet akkor érez az ember, ha megtalálta a helyét a nagyvilágban.
„Most új világ vár, kihívásokkal, olykor csalódásokkal, de reményekkel teli. S míg bennetek az új várásának izgalma izzik, bennünk, a benneteket útra bocsátók lelkében a féltés és az aggodalom. De tudjuk, hogy ez a dolgok rendje, és hisszük, hogy megálljátok majd helyeteket” – tette hozzá az igazgatónő, majd arra bíztatta a fiatalokat, hogy még a rossz helyzetekben is leljék meg a jó lehetőségét. „Vigyétek magatokkal az elmúlt évek tapasztalatainak legjavát. Emlékezzetek mindarra, amit szerettünk volna nektek átadni az évek alatt, ennek az iskolának a szellemiségét, a Hass, alkoss, gyarapíts! kölcseys parancsát, kultúránk, anyanyelvünk, történelmünk tiszteletét, a közösség erejét, a szatmári táj hangulatát” – szólt a búcsúzókhoz Pataki Enikő, biztosítva őket arról, hogy Szatmárnémeti közössége mindenkit hazavár.
Az intézmény vezetőjétől Pataki Csaba vette át a szót. Beszédében a Szatmár Megyei Tanács elnöke visszaidézte az elmúlt időszak kihívásait, melyekkel a diákoknak szembe kellett nézniük: a négy évből kettőt szinte végig a képernyők előtt töltöttek, online folytatva a tanulást, majd amikor végre személyes jelenléttel folytatódott az oktatás, a szájmaszkok rejtették el a baráti mosolyokat. Amikor pedig mindenki azt hitte, kilábaltunk a nehézségekből, a szomszédos országban háború robbant ki. Pataki Csaba mégis arra intette a végzősöket, hogy az elmúlt időszak negatív eseményei ellenére is legyenek optimisták, hiszen az elmúlások mellett mindig születik valami új, amiért érdemes élni, érdemes küzdeni.
A Szatmár Megyei Tanfelügyelőség nevében Miclaus Judit szaktanfelügyelő köszöntötte a ballagókat. Beszédében elsőként a család mint biztos, minden körülmények között támogató, szeretetteljes háttér fontosságát hangsúlyozta, majd arra buzdította hallgatóságát, hogy a múlandó külsőségek helyett a lelki értékeket keressék életükben. A szaktanfelügyelő utolsó morzsaként a közösség, a másokért való felelősségvállalás és a segítőkész magatartás fontosságát helyezte a maturandusok tarisznyájába.
A jelképes kulcsátadás, illetve az iskola zászlójának felszalagozása után a 11. osztályos évfolyamok nevében Kocsis Bernadett, XI. C osztályos diáklány búcsúzott el a végzősöktől, a ballagók nevében pedig Puskás Panna, XII. D osztályos maturandus mondott beszédet. A dalokkal és szavalatokkal színesített ballagási ünnepséget az elismerő oklevelek és a megannyi különdíj átadása, majd a Szózat közös eléneklése zárta.
